Az alacsony betéti kamatról

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni – ez rajzolódik ki a lakosság elmúlt években végrehajtott megtakarítás-átrendezésén. Az aktívan alakított pénzügyi megtakarításaikon belül a banki betétek aránya a 2012-es 40%-ról szeptember végére 31%-ra esett. A hazai háztartások egyértelmű értékítélete, hogy a két százalék alatti megtérülés nem vonzó. A rendszerváltás óta látott, magas inflációval és kamatokkal fémjelzett évtizedek elkényeztettek minket: mindenki, aki hosszú távon gondolkodott, az inflációt is meghaladó hozamokat érhetett el az államkötvények vagy bankbetétek tartásával. Az alacsony, egyszámjegyű kamatok erős kontrasztot mutatnak az idézett periódussal.

A korábbi, magas kamatokat mutató periódus megtörni látszik. Ma a kevesebb, mint két évre lekötött betétekért a bankrendszer alig több, mint egy és fél százalékot fizet — egy évre! Mindez olyan pszichikai teher, aminek leküzdése komoly kihívás a befektetők számára.

Pedig egyre gyanúsabb, hogy erre a kamatkörnyezetre akár be is rendezkedhetünk: az alacsony kamatok olyan világot tükröznek, amely rendbetétele évekbe telhet. A kamat ugyanis a megtakarítás ára: ha sokan akarnak megtakarítani, de kevesen hitelt felvenni, akkor a megtakarítók kevesebb kamatot kapnak a pénzükért, a hitelfelvevők pedig kisebb kamat mellett kapják meg a vágyott kölcsönt.  Az érmének két oldala van: egyrészt a világban sokan akarnak megtakarítani ahelyett, hogy jövedelmük nagyobb hányadát elköltenék, másrészt kevesen vannak, akik valós, fizikai megtakarításokban gondolkodnak. Inkább spórolnak, takarékoskodnak a rosszabb időkre. Vagyis sem a vállalatok, sem a lakosság nem tekint optimizmussal a jövőjére.

Természetesen ez a két motiváció tökéletesen összefügg: a költekezés helyett megtakarítók kieső keresletére nem lehet gyárat létesíteni. A kevesebb, de legalábbis nem szaporodó munkahelyek láttán pedig keveseket fog el a nyugodt költekezés hangulata. Tökéletes róka fogta csuka esete. Nem is olyan egyszerű ezt orvosolni.

A nagy jegybankok mindent megtesznek azért, hogy a fogyasztókkal elhitessék, lesz itt infláció, érdemes MOST minél többet költeni és beruházni. Ha ez sikerülne, akkor lenne esély arra, hogy a beruházások és a fogyasztás ismét felpörögjön. Ez azzal járna együtt, hogy ismét megemelkedne a kamatláb, hiszen a fogyó megtakarításból több beruházást szeretnének a vállalatok megvalósítani.

A válságból gyorsan kilábaló USA példája jelzi, hogy mi a helyes gazdaságpolitika – Európában azonban még továbbra sem készek a döntéshozók a sikeres példák átvételére. Kína problémái hosszú évek alatt fakulhatnak csak annyira, hogy a világnak ne a megtakarítását, hanem a hitelfelvételét támogassák – azaz hozzájáruljanak a globális kamatkörnyezet emelkedéséhez.

Magyarország nem tudja magát kivonni a világban zajló hatások alól: amíg a globális növekedés tartósan nem gyorsul, nekünk sem teremnek (több kamatot) a betétek. Márpedig ez az ideális, vágyott állapot évekig is várathat magára.

Bár egy reális eset van arra, hogy a betéti kamataink ilyen környezetben emelkedjenek, erre – lássuk be – senki nem vágyik. Akkor ugyanis, ha valami a külföldi befektetők magyar befektetéseiktől történő tömeges menekülését váltaná ki, a jegybanknak választania kellene a gyengülő árfolyam és a kamatemelés között (ez utóbbi okozhatná a betéti kamatok emelkedését is). Még ekkor sem egyértelmű azonban, hogy a mai jegybank a korábbi pánikokban megszokott hevességgel reagálna egy ilyen esetben, vagyis megtakarítóként simán lehet, hogy az alacsony betéti kamatokat a gyengülő forint csak súlyosbítaná, ám egy átmeneti pánik sem hozná el a kamatemelkedést.

Kevés jel utal arra, hogy a kamatkörnyezet érdemben javuljon megtakarítói szemszögből a közeli néhány évben. Ha pedig ez a helyzet, két dolgot tehet az ember: megelégszik a megtakarításain termett alacsony kamatokkal, vagy (és ez látszik a bevezetőben említett folyamatokon) mindinkább olyan helyet keres a pénzének, ahol nem csak a kamatok alakulása, hanem az elérhető pénzügyi befektetések teljes köre szolgálhatja a vagyonának gyarapodását. Nem véletlen, hogy az aktívan alakított pénzügyi vagyon arányában 2012-ről 2014-ig 11-ről 17 százalékra nőtt a befektetési jegyek részesedése.

Ha tetszett, kérjük, ossza meg!

Címkék:

Comments are closed.

Top